A remeték, ahogy Szent Benedek (530) írja: „Nem a szerzetesek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban való huzamosabb próbatétel után lettek azok. Mások támogatása nélkül, puszta kézzel és karral bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen.”
A Bakonybél határában található a Borostyán-kő szikla, tövében három forrás fakad, melyet Szent-kútnak vagy Borostyán-kútnak neveznek. Már egy 1397-ben kelt oklevél is így említi a Szent Mauríciusz Monostort: „abbatia trium fontium de Beél” (apátság a három forrásnál). Egy 19. századi újságcikk szerint a Borostyán-kő lábánál lévő nagyméretű kősziklákat Szent Günther könnyeinek nevezték. A 11. században itt, a források közelében élt Szent Günter (1018 k.) és Szent Gellért remete (1023-1030).
SZENT GÜNTER REMETE ÉS APÁT Szent István király feleségének, Boldog Gizellának volt rokona Szent Günter, akiben a Szent Mauríciusz Monostor alapítóját tiszteljük. Günter 955 körül született, II. Henrik császár rokona volt. A magas méltóságot viselő Günther Thüringia területén élt. Írástudatlan katonaember volt, aki 51 évesen tért meg. 1006-ban felvételét kérte a niederaltaichi bencés monostorba. Magyarországi tartózkodása után alapította a rinchnachi monostort, majd hosszú ideig ismeretlenül élt Dobrá Vodában, a cseh erdőségben. Itt halt meg remete Szent Günther 1045. október 9-én.
SZENT GELLÉRT REMETE ÉS VÉRTANÚ a velencei Szent György Monostorból 1015 körül érkezett Szent István udvarába. A király Gellértre bízta Imre herceg nevelését, majd 1023-ban visszavonult a monostor remeteségébe, ahol hét évig imádkozott, dolgozott és olvasott. Hét év után, 1030-ban a király rábízta a Marosvári Püspökség megszervezését és kormányzását. A szentéletű, tekintélyes szerzetes-püspök — több társával együtt — az István király halála után kitört pogány lázadásnak esett áldozatul 1046-ban, a budai Kelen-hegyen. Gellért személyében olyan missziós lelkületű szerzetes érkezett hazánkba, aki szavaival és tetteivel egyaránt Krisztus iránti hűségéről tanúskodott.
IX. Gergely pápa 1230-ban kelt bullája, melyben a béli monostor javait erősíti meg, megemlít egy kápolnát, melyet a Szent Gellért sziklája felett Szűz Mária tiszteletére szenteltek. Az elenyészett középkori kápolna helyett 1824-25-ben a Borostyán-kő lábánál építettek kápolnát, melyet utoljára 2012-ben közadakozásból újítottak fel. A stációkat és a kálváriakeresztet 1888-ban állították, 2013-ban, szintén közadakozásból újult meg.
Szent Gellért és a szarvasborjú szobrát Opra Szabó István készítette 1996-ban.
„Történt aztán, amikor látta, hogy a boldog Imre erényekben fejlődik, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfiasan legyőzi, a nép között való forgolódástól menekülve remeteségbe igyekezett, amelyet a nép nyelvén Bélnek neveznek, s ott egyfolytában hét esztendeig böjttel, imádsággal és virrasztással töltötte napjait. Nem változtatta tartózkodási helyét, cellát épített magának, s abban könyveket szerzett, amelyeket saját kezével írt meg. Egy napon, amikor írt, s úgy megiramlott képzelete, hogy észrevétlen álomba szenderült, odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mellette mindketten leheveredtek a földre. Egyszerre a hím – egy farkas elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele, kicsinyét pedig a választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre lökte a tintát, amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle.
Máskor pedig Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az ajtót, és a farkas vele együtt bement. Letette a tarisznyát, a farkas pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem gyógyult. Attól a naptól fogva aztán a szarvas fia is meg a farkas is ott maradt. Kijártak az ajtón a rétre, legeltek és egymást nem bántották.” (Részlet Szent Gellért püspök nagy legendájából)
Kérdések és válaszok az információs táblákhoz
Kérdés:
A Szent-kutat a történeti források hármaskútként is említik a Borostyánkő alatt feltörő három forrásra utalva. A három forrást a bakonybéliek elnevezték. Mi a három forrás neve?
Válasz:
A források neve: Günter, Gellért és Móric, Bakonybél szentjeiről. AMóric név Szent Mauríciuszra, a monostor, a templom – majd a 18. századtól – a település védőszentjére utal.