A Magas-Bakony régészeti szempontból feltáratlan terület. Régmúlt emlékei terepbejárások, barlangkutatások, építkezésekhez kötődő földmunkák során kerültek elő.
A korábbi leletek a Kr.e. 5-4. évezredből, a kőkor és rézkor emberétől származnak. A Bakony rengetegeit 3,5 – 4 évezreddel ezelőtt egy késő bronzkori népcsoport vette birtokba. Vélhetően állattartó nép lehetett, amely számára az erdő adta termények, a forrásvizek gazdagsága megfelelő életkörülményeket biztosított. Temetkezőhelyeikre a 19. század második felében figyelt fel a bakonyszentlászlói plébános, Miháldy István és Rómer Flóris. Halottaikat elhamvasztották, a csontok fölé kőből boltozatot emeltek, amelyre földhalmot építettek. A 2-3 m magas, 25-30 m átmérőjűtől az alig 30-40 cm magas, 3-4 m átmérőjű halmok legnagyobb számban a Százhalomnak nevezett területen találhatók, itt 226 sírt számoltak össze a kutatók.
A késő bronzkor népeihez köthetők a földsáncok, földvárak például Kis-Pápavár, Tevelvár és Som-hegy. Talán akkor épült a Bakony egyik legrejtélyesebb földműve, úgynevezett Podmaniczkyak útja. A Gerence-völgy fölött, a Bakonyújvárnak nevezett helyen a 16. század első harmadában a hírhedt Podmaniczky testvérek emeltek kettős várat, melyet 1546-ban Ferdinánd király leromboltatott. Valószínű, hogy helyén már a 13-14. században kőből emelt erődítmény állt, az „újvár” név is erre utal.
Avar- és honfoglaláskori tárgyunk alig van, annak ellenére, hogy a szomszédos Bakonykoppány területén avar település létéről tudunk. A mai Bakony Hotel elődjének építésekor egy avar kengyel került felszínre.
A kora középkor emlékei elsősorban a bencés monostor területén bukkanhatnának elő, itt azonban a 21. század elejéig nem került sor régészeti feltárásra. 1902-ben vízvezeték ásása közben találtak sárkány alakkal díszes, 12. századi padlótégla töredékeket. Egy évszázaddal később, a monostor vendégházának alapozásakor kezdődött leletmentő ásatás során megtalálták a középkori temetőt, és a hajdani gazdasági épületek egy részét. Ebből a 2010-ben végzett ásatásból két ezüst S–végű hajkarika, házikerámia-töredékek, és egy gótikus mérműves kályhacsempe darabjai kerültek elő.
2016-ban a Szent Gellért sziklájaként is emlegetett Borostyán-kő sziklán, a kálvária előtt végeztek ásatást, amelynek célja az 1230-ban kiadott pápai oklevélben említett kápolna létezésének igazolása volt. A feltárás során az őskorig visszamenően több időszak leletei kerültek felszínre, többek között egy római Amor-szobrocska, Árpád-kori fazsindelyt rögzítő vasszegek, festett és faragott kőtöredékek, 14-15. századi nyíl- és késhegyek, sarkantyú, 19. századi kegyérmék, mellkeresztek.
Az ásatás váratlan felfedezése egy 151 darabból álló, 12. század végén vert ezüstpénz kincslelet volt, amelyet tulajdonosa vélhetően elrejtett (talán a tatárok elől?).
Bakonybél régészeti kincseiről részletesebb tájékoztatást a látogatók a Szent Mauríciusz Monostor Forma Vitae kiállításán kapnak.
„Megvallom, miszerint áhítattal váltam meg ezen néma századok, tán évezredek óta háborítatlanul az erdő közepén nyugvó s kíváncsiságunkat mindinkább ébresztő halmoktól. Semmi betű, semmi érthető jel nem mondja, kik alusszák itt az örök álmot, vagy mely fajhoz tartozhattak? Vajon volt-e tartósabb tanyájuk, vagy csak halottaikat jöttek-e ide eltemetni? Milyen lehetett akkor ezen vidék tekintete, milyenek lehetének azon szertartások, melyek alatt ezen roppant nagyságú halmok keletkeztek? Ezek és ilyforma kérdések merülnek föl mindannyiszor előttem, valahányszor ily halmok csoportozatai közt állok. (Rómer Flóris)
Kérdések és válaszok az információs táblákhoz
Kérdés:
Mi a földvár?
Válasz:
A földvár az őskortól használt erődítménytípus. Kezdetben a védendő területet, általában település, árokkal ásták körül, mögé földsáncot hánytak, tetejére pedig fából palánkot emeltek. Készültek földdel erősített fakazettás védművek is.