1693-ban Göncz Celesztin pannonhalmi szerzetes néhány társával együtt alapította újra a béli monostort.
A 18. század elején szlovák, a század végén pedig német családokat telepítettek le a béli medencében. 1709-től 1730-ig Vidlics Ferenc volt a béli közösség apátja. 1721-től vezették a plébániai anyakönyveket, ezt megelőző évtizedben megkezdődött a népoktatás. A reformkorban is még három nyelven hirdettek igét a templomban: szlovák, német és magyar nyelven. A lakosság egy része a monostor gazdaságában dolgozott, másik része a szántóföld szűkössége miatt faeszközkészítéssel teremtette meg a megélhetésükhöz szükségeseket. 1723-ban az apát malmot építtetett a Gerencén. 1752-ben a monostor épülete készül el, majd a templomot Sajghó Benedek főapát 1754-ben szentelte fel.1780-ban tűzvész pusztított: leégett a monostor és 120 porta faluban. II. József 1786-ban megvonta a Magyar Bencés Kongregáció működési engedélyét, s állami tulajdonba vette a monostorok ingó és ingatlan javait.
1802-ben I. Ferenc királyi rendelete teremtette meg a bencés szerzetesi élet jogi kereteit. A király természetesen feltételt szabott: a magyar bencéseknek tíz líceumban oktató-nevelő szolgálatot kellett vállalniuk. Guzmics Izidor kinevezéséig (1832.) évente váltották egymást a kormányzók, a birtok igazgatása pedig az intézők feladata volt, utána – a rendi Káptalan döntése alapján – az apátság gazdasági javait visszajuttatták a béli monostor kezelésébe Guzmics Izidor apáti szolgálata kezdetén iskolát építtetett a falunak. 1818-ban Pannonhalmáról Bakonybélbe költözött a rendi tanárképző főiskola. A 19. század elejétől itt tanuló szerzetesek közül többen is a hazai tudományos élet jeles képviselőjévé váltak: Sárkány Miklós, Ballay Valér, Beély Fidél, Rómer Flóris, Rónay Jácint, Kruesz Krizosztom. Guzmics Izidor úttörője volt az egyházak közötti megbékélés szolgálatának. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályzatának kidolgozásában.
1845-ben Sárkány Miklós személyében művelt, nagy tudású, széles látókörű, diplomáciai jártassággal is bíró apátja lett Bakonybélnek. Az apátság a gazdaság stabilizálására törekedett a szabadságharc után. 1852-ben kőedénygyár létesítésével bízta meg Gerlicze Rafael keramikust. 1873-ban készült el az oskola mellett a felnőtt lakosság számára az un. Római Katholikus Kaszinó. A II. világháború borzalmait közvetlenül 1945. március 24-éről 25-ére virradóan szenvedték el a bakonybéliek és mindazok, akik a monostor pincéjében reméltek menedéket. 1950. október 8-án a bencéseknek el kellett hagyniuk lakóhelyüket. Az államszocializmus évtizedei alatt a folytonosságot a bencés plébánosok biztosították. A kiürített épületbe pár nappal később mintegy 60 gráci irgalmas nővért deportáltak. Az intézmény idővel szociális otthonná konszolidálódott.
1998-ban a Pannonhalmi Főapátságból újraalapították a monostort. 2019-ben 9 szerzetes alkotta a közösséget.
„Alig várám, hogy tudós Guzmics apát védőszárnyai alatt a bakonybéli apátság világtól elzárt falai közt folytathassam tanulmányaimat. Föl is használtuk szabad óráinkat a terjedelmes erdő minden irányban való bebarangolására”…(Rómer Flóris)
Kérdések és válaszok az információs táblához
Kérdés:
Mi a kőedény?
Válasz:
A kőedény, a keménycserép kőkeménnyé égetett agyag. Alapanyaga a fehérre égethető agyag, amelyhez kvarcot, föld- vagy mészpátot kevernek. Az alapanyagokat malmokban finomra őrölik, és pépes állapotban keverik össze. Gipszformába öntik vagy préselik, száradás után kiégetik. A díszítő festéket ezután viszik a formára, és ismét kiégetik. Hőállósága valamennyi cserépedény közül a legjobb. A technológia hasonlít a porcelángyártáshoz, különbség az anyagok összetételében van.
