A Bakonybél körüli erdők Szent István korában a bakonyi erdőispánság részét képezték.
A török kiűzése után a Pápa-Ugodi Esterházyak és a Szentgáli közbirtokosság birtokolta, majd az apátságba visszatérő bencések birtokperek révén visszaszerezte egykori javainak egy részét, így a Magas-Bakony erdőgazdálkodása három birtokosság között folyt 1945-ig. A II. világháború után az erdők állami tulajdonba kerültek. A Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság 1993-ban részvénytársasággá alakult Bakonyerdő Zrt. néven, Pápa központtal.
A 18–19. században az erdőművelést a rendszertelen erdőhasználat, az erdőkiélés jellemezte, az erdő javait tervszerűtlenül vették el. Ez az erdőterületek megfogyatkozásához, összetételének megváltozásához, az erdei ökoszisztéma gyengüléséhez vezetett. Ezt váltotta fel a 19. század közepétől a rendszeres (tervszerű) erdőgazdálkodás, amelyben nagyobb súlyt kapott az erdők egészségi állapotának javítása, a letermelt részek – főleg magról történő – felújítása. A rendszeres erdőgazdálkodásnak un. vágásos üzemmódja terjedt el, amikor a kijelölt területen egyszerre termelik le a fákat, majd a területet beerdősítik, majd kellő idő eltelte után ismét letermelik. Az erdőjáró ember ennek nyomait ma is láthatja.
A Bakonyerdő Zrt. jelenlegi gazdálkodási elve a természetszerű gazdálkodás, amely a faanyag ésszerű kitermelése mellett figyelembe veszi az erdő un. közjóléti (egészségügyi, szociális, turisztikai) szerepét is.
A beavatkozásokat vegetációs időn kívül, a lehető legkíméletesebben, a folyamatos erdőborítást eredményező módszerekkel végzik. Nagy hangsúlyt kapnak az erdőben lezajló természetes, az ökológiai sokféleséget megőrző folyamatok (pl. a letört ágak, kidőlt fák helyben hagyása a rovarok, gombák, madarak stb. védelme érdekében).
A tevékenység fontos része a vadgazdálkodás, a vadállomány védelme és kordában tartása. A túrautak mentén vadetetők, és a faállományt védő kerítéssel körbevett területek egyaránt láthatók.
Az erdőgazdálkodás egyik látható hagyatéka az egykori erdei kisvasút – ami a kitermelt fa elszállítását szolgálta – nyomvonala. Városlődöt és Franciavágást kötötte össze a Bakonyon keresztül. 1916-ban a pályát Kőris-hegyig meghosszabbították. Ezen a vonalon a „négylábú mozdony” vontatta a rönkszállító kocsikat. 1947-48-ban a sok baleset miatt leállították a kőrishegyi lóvontatású vonalat. Az 1950-60-as években felszedték a vágányokat. Rövid személyszállító időszakának emléke az odvaskői autóspihenő közelében álló, az útról is látható megálló épülete, amit civil kezdeményezők helyreállítottak.
Az erdészet fontosnak tartja, hogy kulturált körülményeket biztosítson az erdőhasználók számára. A Bakony lábánál fekvő „Gerence-völgyi Kirándulóerdő” a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészet kirándulóerdeinek gyűjtőneve. A völgy a Pápa – Bakonybél útvonalon, a közút mellett a Gerence-patak két oldalán gondozott, kaszált rétek felfűzött csoportja – berendezve padokkal, asztalokkal, kiépített tűzrakóhelyekkel, esőbeállókkal.
Az erdőgazdaság, a bakonybéli erdészet feladatának tekinti, hogy a természetet ismerő, értő és használó fiatalokat neveljen a felnövekvő generációkból. Jelenleg Huszárokelőpuszta ad otthont a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskolának és vendégháznak, innen indul a Hubertlaki Erdei Tanösvény.
„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel.”(Szent Györgyi Albert)
Kérdések és válaszok az információs táblákhoz
Kérdés:
Ki az a híres magyar vadász, akinek Huszárokelőpusztán emlékszobája, a Táborhely-hegyen pedig emlékköve van?
Válasz:
Gróf Széchenyi Zsigmond, Afrika vadász, utazó és író, aki gróf Esterházy Tamás vendégeként 1940. január 7-én a Bakonyban vadászott.
