BAKONYBÉLI HÍRES EMBEREK TABLÓJA

 A varázslatos táj, a természeti környezet mellett a bencés rend szellemisége határozta meg a bakonybéli emberek életét. A nevezetes személyiségek tablóját a bencés monostor alapítójával és első apátjával, a türingiai születésű Remete Szent Günterrel (955-1045) kell kezdeni. Kortársa, a vértanúhalált halt Szent Gellért 1023-1030 között a béli monostor közelében remetéskedett.

 

Újkori történelmünk kiemelkedő alakja Vidlics Ferenc apát (1709-1730), aki az első szlovák családokat telepítette le a béli medencében. Nyomában a 19. század számos tudós szerzetese és apátja következik, akik nem csak a monostor életét szervezték újjá, de formálták a reformkor irodalmát, tudományát, gondolkodását. Elsőként Guzmics Izidor apát (1832-1839), teológus, nyelvész, író, a Magyar Tudós Társaság tagja, Kazinczy Ferenc jó barátja. Tanártársa Beéli Fidél (1832-1855) a pedagógia, az esztétika és az oklevéltan tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

  

Itt tanult Rómer Flóris a magyar régészet atyja, aki a szabadságharcot követő börtönévek után ismét a monostor falai között élt, ő írta meg a Bakony első monográfiáját, ami 1860-ban jelent meg; ugyancsak itt tanult Rónay Jácint, aki 1866-1871 között volt a Magyar Tudományos Akadémia titkára.
Kovács Márk János jószágkormányzó (1828-1829) és plébános (1850-1854). Itt írta verseit, és szerkesztette egyházi énekgyűjteményét, s akinek receptes könyve nemcsak gasztronómiai, de irodalmi ínyencség is.

 

 Sárkány Miklós, a teológus, pedagógus apát (1845-1891) szerkesztette meg az 1843-44. évi országgyűlésen a katolikus egyház fölterjesztését jogainak védelmében. Később is részt vett kora egyházpolitikai küzdelmeiben.

 Nyelvészként, irodalomtörténészként Zoltvány Irén Lajos apát (1921-1938) is felkerül a tablóra. Mécs László, a premontrei szerzetes, papköltő, üldöztetésében 1944-1950 között a monostor falai között lelt menedéket.

 Itt született Schandl József (1885-1973) mezőgazda, állatorvos, az állattenyésztéstan tanára, Kossuth-díjas akadémikus.

 Hogyor József szépíró, 1970 -2007 között élt Bakonybélben. Ő gyűjtötte össze a bakonyi legendákat, és dolgozta át történetfüzérré.

 

Múltidézés közben láthatunk még sok ezer dolgos kezet, amelyek ország-világ mezőgazdaságának készítenek „vellát, nagybőgőt”, kocsijához kereket, gyerekének kisszéket. Sorolhatunk még számos bölcsen gazdálkodó erdészt, felelősen gondolkodó vadászt, akik tettekben és írásban is megőrizték a bakonyi tájat és óvták az ország erdeit. Sok név és arc hiányzik erről a tablóról, akikből nem lettek hírneves emberek, csak helytállva tették a dolgukat.

 

„Bakonybél még most is a jámborság vidéke, szentek tanyája, tudományok fészke…, rengeteg vadonja kies vidékké, a latrok tanyája ártatlanság menedékévé, az oktalan állatok barlangja tudomány és mennyei bölcsesség oskolájává, jámborság és isteni félelem templomává változott.”    (Farkas Imre fehérvári kanonok és apát 1837.)

 

 

Kérdések és válaszok az információs táblákhoz

Kérdés:

Milyen szervezet volt a Magyar Tudós Társaság?

 

Válasz:

A Magyar Tudományos Akadémia elődje. 1825. november 23-án a pozsonyi országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál gyújtó hatású beszéde nyomán gróf Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására, amihez más főnemesek is jelentős összegekkel csatlakoztak. Tényleges működését 1830-ban kezdte meg. Nevét 1840-ben változtatták Magyar Tudományos Akadémiára.