A Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészete által kezelt állami erdőterület a Magas-Bakony tájrészletet öleli fel.
A Bakonybéli medencét körülvevő erdőtömb északi határát a Bécsi-árok-Kőrishegy-Kékhegy vonulata képezi, keletről a Somhegy, délről a Felső Hajag, míg nyugatról a Vörös János-séd, és a Gerence-völgy övezi. Itt található a Bakony hegység három legmagasabb pontja (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661m, Nagy-Som-hegy 613m). A jellemzően ÉK-DNY-i irányú sasbérces hegyhátak közti völgyekben számos időszakos, vagy állandó vízfolyás található, melyeket a hegység karsztos felépítésnek köszönhetően több bővizű forrás is táplál.
A vadregényes Gerence-patak mentén, hét kilométer hosszan húzódik a Gerence-völgyi kirándulóerdő. Az odvaskői autóspihenőből közelíthető meg a 28 méter hosszú, 8-10 méter széles és 3-4 méter magas Odvaskői-barlang, amely őslénytani értéke miatt fokozottan védett. A barlang feletti sziklaképződményről szép kilátás nyílik a Vörös-János Sédre, és a Gerence-völgyre. A környék erdeit, élővilágát teljes keresztmetszetben mutatja be a Kőris-hegyet is érintő körtúra útvonal, a Boroszlán tanösvény. A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb pontja, tetején a Vajda Péter kilátóval, amelyről tiszta időben gyönyörű panoráma nyílik a Kisalföldre, a Balaton- felvidékre, az Alpokaljára és a Vértes vonulataira. A háromszintes kilátót 1920-ban állították, 2002-ben teljesen újjáépítették.
Bakonybéltől észak-nyugati irányban a Magas-Bakony közepén álló Witt-kilátó, nevét Witt Lajos erdőmérnökről kapta, aki 1957-ben emigrált, de hamvait ugodi földben helyezték örök nyugalomra. A magaslaton 2006-tól emlékoszlop hívja fel az ide látogatók figyelmét az ember és a Bakony több évezredes, szoros kapcsolatára.
Közkedvelt úticélok a késő bronzkorból származó halomsírmezők (Halomsírok, Százhalom, és Bakonyújvár romjai is. Mindezen helyek könnyen megközelíthetőek az erdőterületet jól behálózó turistautakon.
A Pápa felé vezető főút mentén, az Odvaskő autóspihenőnél áll az erdészeti kisvasút megállóháza, benne a vasút történetét bemutató fotókiállítással.
Hubertlaktól déli irányban, a völgy mentén található a Hubertlaki-tó, amit a köznyelv bakonyi Gyilkos-tónak nevezett el, s amely látványában az erdélyi Gyilkos-tóra hasonlít. A vaditató tavat a patak medrének elzárásával a múltszázad nyolcvanas éveinek elején mesterségesen hozták létre. A mederben megmaradtak az ott élő fák csonkjai. A tónak természetes úton betelepült élővilága van, partját a turisták és a Bakonyban előforduló vadfajok egyaránt szívesen látogatják. Szomszédságában, a Hamuházi-réten a Bakonyerdő Zrt. aktív közreműködésével jött létre a hivatásos vadászok emlékhelye 2014-ben.
A falutól délre találjuk a Magas-Bakony legnagyobb forrását, a Tiszta-víz – forrást
A Szent-kút kápolna mellől induló turistaúton jutunk el a vadregényes Kerteskői szurdokba, a Gerence-patak hatalmas sziklák övezte völgyébe. Innen érjük el az Oltár-kőnek nevezett sziklatömb tetejét, amely hajdan a pogány magyarok áldozóhelye volt, s a Judit-forrást, melynek vize mintegy 40 méteres magasságból apró vízesésekkel és zuhatagokkal szalad a mélybe.
„Itt minden együtt van: szépség, erő, nyugalom, fenség és változatlanság.” (Hamvas Béla)
Kérdések és válaszok az információs táblához:
Kérdés:
Honnan ered a Hubertlak elnevezés?
Válasz:
A Hamuházi-réten állt hajdan az Esterházy grófok emeletes vadászkastélya, amely 1967-ben egy tűzvészben megsemmisült. A kastélyt a vadászok, erdészek, lövészek védőszentjéről, Szent Hubertuszról nevezték el. Szent Hubert püspök a 7. század közepén született és 727-ben halt meg. Legendája szerint egy vadászaton megjelent előtte egy gyönyörű szarvas, amely agancsai között aranyló feszületet tartott, s egy hang a keresztény hitre térésre szólította fel. Ábrázolásakor legtöbbszőr ezzel a keresztet tartó szarvassal jelenítik meg.
